Van egy kutya, nem divat. Szőre mint az ében, cservörössel színezve, több helyen és szépen.
Délceg testű, hercegi, úszik mint a felhő, gazdájával oldalán erdőn-mezőn felnő.
Fácán, fogoly s a vadréce mind jó ismerőse, szagolta már a nyulat is, de nagyvadnak is őre.
-"Szimat, keresd!" Hangzik a szó, de Ő már meg sem várja, ugyan melyik irányba mutat a gazdája!
Már messziről jelzi, mutatja a vadat, szenvedély és jó orr e kettő az alap!
A munka végeztével mivel jól megy dolga, heverészik egyet a szobában s nem ólban!
Kanapét is kaphat e hercegi állat, s jobb sora sem lesz soha más kutyának!
S ha majd egyszer, a békés, örök álom eljő, gazdájának szíve majd meghasad ettől!!! Ez a szomorúság nem gyógyulhat másként csak ha egy kis Gordont választ újra Társként!